Megéri a randigurut játszani?

Mi nők hajlamosak vagyunk a 4-es randik reményében összekötni a kellemest a hasznossal, és összeboronálni a barátunk barátait és a mi barátnőinket. Megéri? Tényleg kialakulhat belőle valami
izgalmas kisebb baráti társaság, vagy inkább elindul az ördögi kör? Erről később, először azonban essen szó
a legidegesítőbb férfimondatról...

Nincs valami jó barátnőd? Nem tudnál nekem valami jó csajt mutatni?
Elhangzik és kész, végem van. Egyrészt kinek van kedve randigurut játszani? Másfelől, így lassan 20 éves fejjel, ha megkérdezik az ember lányától ezt, ebben a korban a barátnők száma csökken, és a halmaz magába foglalja a mostanra igazi barátnőket. Ebből lehet körülbelül 3, és személyes tapasztalat, általában mindegyiknek van barátja. Na most, mondhatom ezt, vagy lehetek jófej, és körülnézek a facebookos ismerőseim között... Már itt eléggé szánalmas fordulatot vesz a történet, mert hogy néz már ki, hogy linkelgetem a (szerintem) szép és értelmes lányokat, és elindul az " ő tetszik, mit kell róla tudni" vagy "ő nem jön be, mutass másikat"...Egyrészt, ezt mindenki meg tudja tenni saját maga is. Másrészt nem ismerhetem senkinek a stílusát, és hogy milyen partnerre vágyik. MEGOLDÁS: Ki kéne mozdulni, és nyitott szemmel járni, nem másra támaszkodni, és közösségi oldalakon ismerkedni.

Persze, velem megtörtént, hogy nekem köszönhetően (vagy az én közreműködésemmel) jött létre egy kapcsolat. Ez úgy nézett ki, hogy megismerkedtem egy sráccal, akivel még nem voltam olyan helyzetben, hogy kettesben találkozzunk, ezért elhívta ő is a barátját, én pedig egy barátnőmet, így oldottabb a hangulat, nem kell attól félni, hogy beáll a kínos csend. "Jó" esetben a két "hozott" partner is megkedveli egymást, neked is összejön a sráccal, és kialakul  közöttetek a kapcsolat...De miért is írtam idézőjelben, a "jó"-t? Mert már kétszer estem a randiguruság fogságába, és mindkét esetben a barátságaim rovására ment a történet,(még volt, hogy a kapcsolatom is megsínylette ezt) így nem próbálkozok ezzel többet. Hogy miért? Nem lehet innentől kezdve a barátnőnk vállán sírni a barátunk miatt, mert a barátnőnk elmondja az ő barátjának, akik történetesen barátok, így nagy bizonyossággal ők is megvitatják. Már leírva is sok ebben a mondatban a "barátnő-barát" kifejezés, ugyanilyen "sok" ez a dolog a való életben is.

Megéri-e játszani a randigurut? Számomra egyértelműen nem. Múljon két emberen, hogy egymásra találjanak,
döntsék el ők, ki illik hozzájuk, és leszögezem visszautalva a történet elejére: ez ne a közösségi portálok közreműködésével derüljön ki.